22. rész -Idegen szempár

Újabb fegyver dördül el. Yessinának nincs ideje elmenekülni. Fejtalálat érte. Az öreg hölgy egy pillanat alatt hull a földre. Őszülő haját vörösre festi a feje körül egyre csak növekvő vértócsa. Berry fagyott tekintettel nézi a holtestet, majd nagy levegőt vesz, kirántja az asszony zsebéből a slusszkulcsot, és futásnak ered.
Fut, csak fut, ahogy a lába bírja. A száraz rét szinte rohan körülötte. Ereje fogyni kezd, először csak lelassul, majd a földre veti magát. Elhatalmasodik rajta a fáradtság, testrészei mozdulatlanul hevernek a hideg földön. A távolból puskadörgés hallatszik, viszont Berry képtelen felállni. Utolsó emlékeiben egy fekete ruhás alakot lát, ahogy közeledik felé...

A sötét szobába a redőny ráncai között beszűrődő fény megvilágítja a levegőben táncoló porszemeket. A hangulat nagyon nyomasztó. A gyenge fényben emberi alakok formája ölt testet. Egy fiú kezébe temeti arcát. A többiek aggódva, ugyanakkor szorongva ülnek székükön.
-Nem... nem veszíthetem el megint... -szólal meg Zack halkan, miközben lassan felemeli fejét.
A többiek csöndben hallgatnak. Darcie lassan odasétál Zackhez, majd leguggol mellé.
-...Nagyon sajnáljuk azt, ami történt...
Apró kezével gyengéden megütögeti a fiú vállát.
Zack rideg arckifejéssel áll fel.
-Indulnunk kell, nincs más választásunk.
A megfogyatkozott csapat elkezdi összeszedni a szükséges dolgokat az induláshoz. Ekkor egy magas hang sikolya zengi be az utcát. Egy kislány hangja. Elkezdik követni a hangot. Egy szűkös kertes ház felső emeletéről jön. Az ajtó be van törve, könnyen be tudnak jutni. Már a földszinten hallják egy zombi hörgését, és a kislány sírását. Gyorsan felszaladnak az emeletre. A lépcső végén egyből egy apró szoba nyílik. Ott találkoznak szembe az élőhalottal. Zack egy hirtelen mozdulattal fejbe durrantja.
A levegő szinte megfagy ebben a pillanatban. A tetem szinte mint egy lassított felvétel hullik térdre, majd terül el a rózsaszín szőnyegen, vérével vörösre festve azt. A sírás elhalkul. Mozdulatlanul állnak pár pillanatig.
-...Hahó... kislány? -indul meg a rózsaszín lepedős kiságy fele Zack.
Válasz nem érkezik.
Taylor elindul előre. A gyerekszoba elég szűkös, a falat beborító tapéta fakó pink színű. A kislány játékai egy polcon vannak felsorakozva: egy játékbaba, egy kis vonat, és egy búgócsiga. A szemközti falon egy apró ablakon kilátni a kihalt utcára.
-Nem akarunk bántani! -mondta Taylor barátságosan.
Síri csend.
A fiú óvatos léptekkel közeledik az ágyhoz, majd letérdel mellé. Próbál behajolni a kiságy alá. Két gyönyörű kék szemmel találkozik tekintete. A kislány ijedten néz a jövevényre, miközben egy varrott szemű mackót szorongat.
-Gyere! -nyújtja kezét felé Taylor.
A gyermek bizalmatlanul bámulja a fiút. Végül rászánja magát, és kikúszik a szűkös menedék alól. Távolságot tartva áll meg ágya mellett. Lila ruhácskája piszkos, cipőfűzője lóg, kócos, szőkés barna haja beteríti az egész hátát. Félénken néz végig a három idegenen.
-Szervusz... hogy hívnak? -kérdezi Zack.
A kislány először hallgat, majd bizonytalanul megszólal:
-Irene.
-Irene, nagyon szép neved van! Én Zack vagyok, ő itt Taylor, ő pedig Darcie.
-Sziasztok! -mondta halkan, de kicsit barátságosabban Irene, majd ártatlan szemeivel a zombi tetemét kezdte vizsgálni.
-Gyere, inkább menjünk innen... -mondta Taylor, és kézen fogta Irenet.

21. rész -Barchoba

2#
A két lány felkutatja a sötét pincét. Furcsa dolog akad a kezükbe.
-Nézd ezt a papírt -lép Pattie társához- Eszerint Berry anyukája a MES tagja.
-Az lehetetlen! Olyan finom almás pitét sütött! -válaszol Betty.
-Most hogy mondod -a lány a hasához kap- éhes vagyok.
-Menjünk fel! Csak elbírunk a kis szarrágókkal!
-Oké
Furcsa érzés támad bennük. Most nézték végig, ahogy meghal egy jó ismerősük, akit már gyerekkoruk óta ismernek. Olyan görcsös érzés ez... mintha az ember megszokná a fájdalmat, a lelki terrort. Ilyen helyzetben viszont rászorulnak az érzéketlenségre. Zsibbadtan, könnyek nélkül tudtak a halott test szemébe nézni. Innentől már minden könnyebb lesz.
-Nincs itt senki. Érdekes, az előbb még tele volt az udvar -Pattie az ablakon át szemléli az utcát, miközben véres kezével elhúzza a krémszínű függönyt.
Megebédelnek, majd összeszednek a házból néhány fontosabb cuccot. Délután fél három körül jár az idő. Az utca kong az ürességtől. A két lány felfegyverkezve indul a garázs felé. Legnagyobb meglepetésükre, a fekete Audi kivételesen nem tért haza az esti pókerről. Valószínűleg már Berry apukája is odaát van.
-A rohadt életbe, most mit csinálunk? -ordít Betty mérgében.
-Lábbusz, mókuska, lábbusz!
A lány sértődötten hümmög egyet, majd barátnője után indul.
Az utcán több sarkon keresztül díszes házak sorakoznak, többnyire fehér falakkal. Az előkertekben gyerekjátékok hevernek szanaszét, melyek vélhetőleg nem láthatják többé gazdájukat. A kertekben láncra kötött kutyák tetemei fekszenek, melyek éhen haltak, némelyik golyót kapott. Körülöttük legyek repkednek. Az utcát áthatja a vérszag és a kínos csend.
Az út szélén egy szürkéskék színű, NSU Prinz parkol. A szélvédő, és a volán felőli ablak be van törve, az autó körül véres szilánkok hevernek. A vezető holtan terül el az ülésen. A férfi rövid, barna haja csupa vér.
-Várjunk csak... ismerős ez az autó... -Betty a kocsi felé kezd rohanni. Amint meglátja a holttestet, térdre borul, és ordítani kezd:
-Apu!
Barátnője utána szalad, és megpróbálja elrángatni. Nem akarja, hogy szenvedjen.
-Nee! -Betty zokogva hull a földre. Barátja megrettenve áll mellette. Már együtt sírnak.

Eközben Yessina és Berry valahol nagyon, nagyon távol a többiektől, baktatnak a semmi közepén.
-Van farka?- kérdezi Berry.
-Nincs -jelenti ki a hölgy.
-...És füle?
-Az sincs.
-Nincs? Ne már.. akkor... két szeme van?
-Nem.
-Egy?
-A-a.
-Nyolc?!
-Téves.
-Akkor nincs szeme?!!
-Nincs.
-Nincs szeme, se üle, se farka? Milyen állat ez? Krumpli?!
-Hideg nyomon jársz, fiacskám.
-Na jó, feladom -mondja Berry, majd nagyot rúg egy kavicsba.
-A megoldás, kérem szépen, a szenvedély.
-De ez nem is állat! Mrs. Yessina!
-Hát... -Yessina megvonja a vállát -De akkor is én állok nyerésre.
-Így könnyű, hogy állat helyett ilyeneket mond! Én meg akkor szupermodellek helyett Önt fogom körülírni, azért az sem mindegy...
-Megállj te kis csirkefogó, úgy elkapom a nyakadat aztán megetetlek a kutyákkal! -mondja Yessina.
A fás-füves réten lövéshang hallatszik. Nem is akármilyen. Géppisztoly.
A napokban sok fegyver hangját hallhatták már, de ez... ez ismeretlen számukra. Berry és Yessina bebújnak egy nagy bozótos bokor mögé. A fiú előrántja a nyakán csüngő távcsövet, és végigszemléli a környéket.
-Na? Mit látsz? -kérdezi az idős hölgy idegesen.
Nem ékezik válasz.
-Berry? Mit látsz? Mondd már!
-Ezek... ezek katonák...

20. rész -Hallgat az üres ház

Hörgő hang szeli át a hideg levegőt. A két lény megpróbál feltápászkodni, és azonnal észreveszik a két lányt.
-Melyik az enyém? -kérdezi Betty, miközben alaposan szemügyre veszi őket.

-Legyen gyereknap, válassz egyet!- válaszol Pattie.

A barna hajú lány felkap egy vastag ágat, nagyot lendít, majd fejbe vágja a közeledő zombit.

-Szép! Most én jövök -szól Pattie, majd egy erős mozdulattal visszarúgja a jobb oldalról közeledő szörnyet. Felkap egy hegyes botot, majd átszúrja vele ellenfelét, az pedig elterül a fűben, és még hörög párat. Pattie mellé lép, és egy hirtelen mozdulattal átszúrja halántékát.

-Kreatív megoldás -jelenti ki Betty, miután megtörölte véres kezét nadrágjába.

-Köszönöm

Továbbmennek. Lassacskán beérnek a városba. A fák fölött már lehet látni a puccos házak tetejét.

-Erre lakik Berry... -szólal meg Pattie halkan.

-Bizony -jelenti ki egyszerű hangnemben Betty.

-Ezzel arra akartam célozni, hogy benézhetnénk, mert...

-Mert?

-Mert lehet, hogy itt vannak a szülei, vagy valaki... 

-Hmm...

-Kaját is hozhatunk...

-Mehetünk! -Betty gyorsabb tempóba vált, szemeivel vadan keresi barátja házát.

Pár perc múlva már az alacsony, díszes kerítés előtt állnak. Az előkertet élénkzöld pázsit borítja, a ház mellett krizantémok sorakoznak. A két lány egymásra pillant, majd átlépi a kis kerítést.

A kövezett járda a díszes bejárathoz vezet. Maga a ház három emeletes, két erkéllyel, mellette pedig egy zárt garázs. 

Pattie és Betty az ajtó elé lép. Betty megragadja a kilincset, de hiába próbálja elforgatni, az ajtó zárva van.

-Basszameg! -rúg Betty az ajtóba.
-Nyugi, találunk más módot, hogy bejussunk. Emlékszel, amikor egyszer felszöktünk Berryhez, amikor itt voltak az apukájának a munkatársai,és nem mehettünk az első emeletre? -mondja Pattie.

Betty körbenéz. Tekintete megakad a garázson, majd visszanéz barátnőjére.

-De kis huncut vagy.

-Tudom.

Odamennek a garázshoz. Betty bakot tart, Pattie pedig felmászik a kis épület szerűség tetejére. A cserepeken térdelve támaszkodik, majd felhúzza társát. Tovább mennek, Berry ablaka felé.

-Figyu... Én olyan védtelennek érzem magam fegyver nélkül, te nem? -kérdezi Betty.

-De, igen. Biztos találunk valamit itt. 

Berry ablakához érnek. 

-Nézzük meg, hogy nyitva v...

De Pattie nem tudja mondatát befejezni, ugyanis Betty könyökével betöri az ablakot.

-Vagy csak simán törjük be és sétáljunk át rajta, mint aki jól végezte dolgát...

-Óvatosan -szól Betty, majd belép az áttört üvegen. Az ablak körül minden tele van szilánkokkal.

Innentől sima ügy, gondolják magukban. Mindketten felkapnak egy-egy ping-pong ütőt, mert hirtelen csak ez akad kezükre. Kilépnek az ajtón, majd továbbmennek a lépcső fele. 

-Hallod ezt? -szólal meg Pattie.

-Igen... a konyha felől jön.

Lebaktatnak a lépcsőn.  hang egyre erősödik. Konzervek gurulnak, üdítők esnek le, üvegek koppannak a padlón. Közelebb mennek. A konyha fel van dúlva, szétdobált ételek mindenhol. A kamra ajtaja nyitva van. Onnan érkezik a zaj. Lassú léptekkel közelednek. 

Betty kézjelekkel jelzi Pattienak, hogy induljon előre, és ő majd fedezi. Ahogyan közelebb érnek, a zajok egyre ritkulnak, csendesednek. Az ajtó elé érnek. Már indulnának be, amikor kilép egy ember az ajtón. Egy negyven körüli, középmagas férfi áll meg előttük. Kezében rengeteg konzerv és keksz. Szája mustáros.

-Maga meg ki? -kérdezi Betty.

-Maga? Ki vagyok én, a nagypapid? Tegezhetsz nyugodtan -a férfi hangja mély, kicsit zavart, de ugyanakkor magabiztos.

-Mit keresel itt? -kérdezi Pattie.

-Kajáért jöttem. Gondoltam nem fogja zavarni a tulajt, ha néhány dolgot kölcsönveszek -fejével a kezében lévő konzervek felé biccent. 

-Hogy jutottál be? -kérdezi Betty.

-Hátsóajtó.

-Basszameg!-csap Betty a homlokára.

-...És mit keresel itt, egyedül? -kérdezi Pattie.

-Én egyedül járok mindenhova. És ti? Elég fiatalok vagytok, és ilyenkor veszélyes az utcán mászkálni.

-Megoldjuk -mondja gorombán Betty.

-... Amúgy mi a neved? -kérdezi Pattie.

-Nincs időnk ismerkedős délutánra. Milyen fegyveretek van?

-Két ping-pong ütő -válaszol Betty.

-És még nem zabáltak fel titeket? Őszinte elismerésem -mondja a férfi, miközben leteszi az asztalra az ételeket, amiket a kamrából hozott. 

-Hát volt több is csak... azokat elveszítettük -válaszol Pattie.

-Elveszítettétek? 

-Hát az úgy volt... -kezd mondatába Betty, de befejezni nem tudja. Kintről zajok hallatszanak. 

-Tököm tele van már ezekkel a zajokkal -mondja Betty, majd fegyver keresésbe kezd. Ketten lépnek ki az ajtón, kezükben baseball ütőkkel.
Három zombi várja őket, habzó szájjal. A két lány agyonveri őket.

-Hahó, fura idős bácsi, aki random feltűnt Barryék házában, kéne egy kis segítség! -kiabál Pattie.

Nem érkezik válasz. A férfi nyom nélkül tűnt el.

A két lány leveri a zombikat, de ekkor még öten jelennek meg.

-Ez túl sok, fussunk vissza a lakásba! -kiált Betty.

Visszazárják az ajtót, és a pince felé igyekeznek.

-Amúgy, mekkora szerencse, hogy jól látható helyen tartják a kulcsokat? Elhoztam a kocsijuk slusszkulcsát is -mondja Betty.

-Legalább lesz mivel mennünk.

Leérnek a pincébe. A helységben sötétség uralkodik. A baseball ütőt markolászva próbálnak előrébb jutni. A plafonról lógó villanykörte egy pillanatra megizzik. Egy furcsa alak körvonalai jelennek meg. Fekete, hosszú köntösben és kapucniban van. A villanykörte elalszik, visszatér a sötétség.

-Ki volt ez? -kérdezi Betty ijedten.

Ekkor valami megragadja Pattie nyakát, és fojtogatni kezdi. 

-Betty segíts! -mondja Pattie fuldokló hangon.

Betty nagyot lendít az ütőjével. Pont eltalálja azt a valamit. Pattie, miközben nagyokat lélegzik, nyakát masszírozza. 

-Úristen, jól vagy? -kérdezi Betty.

-Keress lámpát -szól Pattie halkan.

Betty átszalad a pince második helységébe, és felkapcsolja az ottani villanyt. A fény átszökik a fekete ruhás tetemre.

-Ő... Berry anyukája -mondja Pattie.